2009.05.15.

A kassai mentőkutya-vizsga eredményei felkerültek a honlapra.

2009.04.29.

Az Országos Tűzoltónapon, Kecskeméten tartottunk két bemutatót mentőkutyáinkkal.

2009.04.25.

4 mentőkutyánk tett eredményes IRO mentőkutya vizsgát Kassán.

2009.04.04.

Közös romkutató tréningen vettünk részt a Kassai Mentőkutyás Csapattal! Köszünjük a lehetőséget!

2009.03.28-29.

PKKM - MKE Mentőkutya vizsga Jászberény, Képek, Eredmények

2009.03.21.

2009.03.14.-én és 03.21.-én a Jászberényi Mentőkutyás Egyesület romján tréningeztünk, köszönjük a lehetőséget! Képek

2009.02.28.

Köszönjük a közös tréninget a Dél-magyarországi Tűzoltó és Technikai Mentő Egyesület tagjainak. Képek

2009.02.12-15.

4 napos bemutató a Hungexpo-n! Képek, Video

2009.02.06.

Új menüpontot hoztunk létre videók néven, ahol vizuálisan is megismerhetik munkánkat.

2009.01.01.

Sikerekben Gazdag, Békés Új Évet Kívánunk Mindenkinek!

2008.12.23.

Ezúton kívánunk minden kedves Ismerősnek, Munkatársnak és Barátnak Békés, Csendes Ünnepeket!

2008.11.29.

Sikeres kísérőkutya vizsgák! Csapatunk BH vizsgán vett részt a Budafoki Kutyaiskolán, 4 BH1, 5 BH2 és 1 BH3-as szintű sikeres vizsgát tettünk! Köszönjük a lehetőséget a szervezőknek! Képek

2008.11.01-02.

Pesten egy hatalmas bontási területen bemutató gyakorlatot tartottunk a Fővárosi Tűzoltó- parancsnokság Alapfokú Tűzoltóképző Iskolájának tanulói és a Csoport 1 számára. Videó, Képek 1, 2,

2008.10.02-05.

Swiss Open: Ismét dobogón egy keresőkutyánk! Csapatunk vezetője, ezúttal a Fővárosi Tűzoltó- parancsnokság Mentőkutyás Szolgálatának vezetőjeként második helyezést ért el Kubával Svájcban, a szolgálati kutyák speciális versenyén. Info, beszámoló, képek

2008.10.05.

Dr Löcher Zsuzsanna, csapatunk orvosa tartott előadást munkánkról a Vajdahunyad várban, egy jótékonysági borkóstolón, mely a Minimenhely Állatotthont támogatta.

2008.10.05.

Az Állatok Világnapja alkalmából bemutatóztunk Budapest egyik legnagyobb Állatvédő szervezetének telepén, a Rex Kutyaotthon Alapítvány állatszigetén. Info

2008.09.29.

Felkerült a Huromex 2008 gyakorlat beszámolója és képei.

2008.09.25.

Képek és beszámoló a berlini terrorelhárítási konferenciáról.

2008.09.21-26.

Előzetes: csapatunk vezetője minősítő döntnökként, csapatunk két tagja mentőkutya- vezetőként, egy tagja pedig orvosként vesz részt a Huromex 2008 gyakorlaton. Info

2008.09.16-21.

Csapatunk vezetője, a Fővárosi Tűzoltóparancs- nokság képviseletében Terrorelhárítási konferencián vesz részt Berlinben.

2008.09.12.

A Dél magyarországi Tűzoltó és Technikai Mentő Egyesület által szervezett I. Nemzetközi Mentési Bemutatón vettünk részt. Képek, Info

2008.09.14.

Eheti ajánló: Vasárnap bemutatót tartunk Kőbányán (Óhegy park) a Rendvédelmi Napokon! Info

2008.09.11.

Hazaérkezett 6 hónapos afganisztáni misszióból csapatunk egyik kutyavezetője Szlivon Judit, aki egyben a Magyar Honvédség tűzszerésze és robbanóanyag kereső kutyavezetője is. Képek

2008.09.07.

Felkerültek a mai bemuató képei.

2008.09.06.

Jászberényi Mentőkutya iskolában tréningeztünk az őszi vizsgákra készülve. Köszönet a Jászberényi csapatnak a lehetőségért!

2008.09.07.

Nem csak szóval, tettekkel is kiállunk az elesettekért, betegekért. Mentőkutyás bemutatót tartunk a szervátültetett gyerekekért szeptember 7.-én 14 és 18 óra között, X. kerület Hangár u. 2. Info

2008.09.03.

Felkerült az I. FCI Mentőkutya Csapat Világbajnokságról szóló beszámoló

Régeibbi híreink

Kutyák az életért

Az összedőlő épületek zaja, az üvegcsörömpölés, a romok alá szorult emberek kétségbeesett sikolya, a por, a füst. Földrengés.

Fojtott, félelmekkel teli csönd, porfelhő, majd az egyre növekvő hógörgeteg rettenetes döreje, mely nem kímél senkit és semmit, eltűntet falvakat, embereket. Lavina.

Az ilyen és ezekhez hasonló katasztrófák,- melyekben korunk igencsak bővelkedett- hívták életre a huszadik század második felében a mentőkutya kiképzést. Már az első és a második világháborúban is használtak szanitéckutyákat,, Londonban pedig megjelentek a mai romkutató kutyák elődei. De az igazán tervszerű kiképzés a hatvanas években indult meg. Sorra alakultak a kizárólag katasztrófakutya képzéssel foglalkozó egyesületek, melyeket az állam, a Vörös Kereszt és egyéb humanitárius szervezetek támogattak. Így alakult az '50-es '60-as években Nyugat Európa összes államában, majd a '80-as, '90-es években Kelet-Európában (csehek, szlovákok, magyarok) is civil mentőkutyás szervezetek.

Katasztrófahelyzetek

A földrengéseken és a lavinákon kívül még sokáig sorolhatnánk a veszélyeket, melyek bármikor betörhetnek mindennapjainkba. Földomlás, repülőszerencsétlenség, házomlás, bánya és üzem robbanás vagy egy otthonról elkóborló gyermek. Mind olyan helyzet, amely csak külső segítséggel oldható meg.

De mindegyikben közös, hogy a mentőcsapatokkal, a katonákkal,a tűzoltókkal, a Polgári Védelem embereivel, az önkéntesekkel egyre többször egy különleges csapat is a helyszínre érkezik. Nevük: K-team(kutya+vezető), feladatuk: eltűntek, katasztrófa sújtotta területen romok alá betemetett, valamint sérült személyek felkutatása és jelzése minden körülmények között.

A kutya és gazdája, a K-Team mindig nehéz körülmények között, fokozott terhelés mellett kerülnek bevetésre, ezért igen komoly munka, felkészülés előzi meg egy ilyen csoport munkába helyezését. A csapatszellem biztos, hogy az egyik legfontosabb tulajdonságok közé tartozik. Az együttműködésre, a csapatjátékra való készség-mind a kiképzés alatt, mind egy megterhelő és idegőrlő bevetés alatt-nem csak a többi emberrel való közös munkában, hanem a keresőkutyával való közös munkában is igen fontos. Ismernie kell kutyája minden rezdülését, minden apró változást észre kell vennie a viselkedésében, ha hatékonyan akar dolgozni. Nagyon fontos a kutya és a gazda közti bizalom, hisz lehetnek olyan szituációk, ahol csak egymásra számíthatnak. Egy lelkileg labilis, vagy becsvágyó, gátlástalan ember nem való semmiféle mentőmunkára. A mentőkutyák kiképzése és alkalmazása, tehát a bevetésekben való részvétel komoly lélektani terhet is ró a kutyavezetőre, állandóan megjelenő problémákkal és váratlan dolgokkal szembesül az ember, ezért fontos a lelki terhelhetőség. A pszichikai adottságok mellett a kutyavezetőnek tudnia kell segítséget nyújtani nem csak az emberek, hanem kutyája számára is, tudnia kell tájékozódni, tisztába kell lennie a mentési munka menetével, hogy ne akadályozza a többi csoportot, és természetesen kitűnő kondícióval kell rendelkeznie. Nagyon elszántnak kell lennie, hogy végig vigye a kiképzési programot, majd részt vegyen a bevetéseken. Néhány kutyavezető meglepődik, amikor rájön, mennyi időbe, kitartásba, fegyelembe, személyes lemondásba és anyagi ráfordításba kerül elérni az áhított célt, kiképezni egy igazi mentőkutyát. És akkor még szembesül azzal, hogy a mentőkutyázás nem csak előre tervezett gyakorlatokból, hanem előre nem látható éjszakai riasztásokból, gyakran zuhogó esőben, jéghidegben vagy kánikulában végrehajtott mentési akciókból áll.

Ahogy a gazdának, úgy a kutyának is komoly felkészülésen kell átesnie.

Általában elmondhatjuk, hogy bármelyik kutyafajta kiképezhető erre a munkára, de ahhoz, hogy jó mentőkutya legyen külön feltételeknek kell megfelelnie. Régebben erre a munkára szinte kizárólag német juhászkutyákat alkalmaztak, de ma belga juhászkutyákat, retrievereket, dobermanokat, snauzereket, különböző terriereket, és még sok más egyéb fajtát ill. keverékeket is képeznek erre a munkára.

Kölyök vagy felnőtt? A legideálisabb, ha a jövendőbeli mentőkutya már kölyökkorában megismerkedik a különböző mentési helyzetekkel, megtanul a romokon mozogni, közömbössé válik a zavaró tényezőkre, a zajokra, szagokra, idegen emberekre -állatokra. Persze mindig a kutya típusának és korának megfelelő szinten. Természetesen egy jól szocializált, kiegyensúlyozott, egészséges, nagy kereső kedvvel rendelkező felnőtt kutya is sikeresen kiképezhető erre a munkára.

Ami a döntő: mindig a kutya természete. A jó katasztrófakutya kiegyensúlyozott, kiváló szaglású, kiváló koncentráló és problémamegoldó képességgel rendelkezik, emberekkel és más állatokkal jó a kapcsolata, ( ez nagyon fontos, hisz munka közben rengeteg emberrel és más mentőkutyákkal kell együtt dolgoznia) és jó kondícióval kell rendelkeznie. Ez utóbbi szintén nagyon fontos, mert túlkondícionált, beteg vagy sovány kutya nem bírná a megterhelést. Bevetés esetén akár 24 órát, vagy több napot is - pl. földrengéskor- végig kell dolgoznia( persze rendszeres pihenőkkel) Fajtatiszta vagy keverék, kan vagy szuka a munkában nem játszik döntő szerepet.

Természetesen attól is függ a követelmény, hogy mire képezzük ki a kutyát. A mentőkutyaképzésnek öt különböző fázisa van: nyomkövetés, területkutatás, romkutatás,lavinamentés,vizimentés.

A jelzés

A keresőkutyák általában ugatással, kaparással jeleznek. Egyedül a területkutatásnál létezik egy másik jelzésmód, a bringsel, de ez sem túl elterjedt. A bringsel jelzésmód során egy bőrből vagy fából készített rudat lógatnak a kutya nyakörvére, és a kutya a személy megtalálásakor ezt szájába véve visszatér a kutyavezetőhöz, így jelzi, hogy talált valakit. A vezető újabb utasítására pedig pórázon vagy anélkül mutatja az utat a megtalált személyhez. Mivel körülményes, ráadásul a nyakörv használata pl. bozótosban/romon balesetveszélyes, ezért csak nagyon kevesen használják. Egy rom/terület/lavina kutató kutyától egyaránt elvárjuk, hogy tartós ugatással, kaparással jelezve egész addig a megtalált személy mellett maradjon, amíg oda nem érkezik a vezetője. A nyomkövető kutya is ugat a személy megtalálásakor, hisz hegyen-erdőben is előfordulhat, hogy póráz nélkül, esetleg nagyobb távolságban önállóan kell dolgoznia. A vizimentő kutyának nincs szüksége külön jelzésre.

Bevethetőség

A mentőkutyának és vezetőjének, a K-Team-nek a Nemzetközi Mentőkutyás Szövetség (IRO - www.iro-dogs.org) felügyeletében évente kell megerősíteniük bevethetőségi vizsgájukat. Tehát nem elég megszerezni a vizsgát, a tudást, szinten tartani, fejleszteni kell. Esetleges vezetőváltás után is újra kell vizsgázni a párosnak, hiába rendelkezik a kutya érvényes vizsgával. A vizsga során három fázis teljesítésével kell bizonyítani a team-nek rátermettségét.

A fegyelmező munka során be kell mutatnia a párosnak, hogy zajokra közömbösen (pl. sziréna, lövés) hogyan tudnak póráz nélkül együtt dolgozni, a kutyának különböző pozíciókban, ülve, fekve, állva kell helyben maradnia, apportíroznia kell használati tárgyakat, előre küldhetőnek kell lennie, első szóra behívhatónak kell lennie.

Az ügyességi feladatok során a kutya kezelhetőségén, mozgáskészségén van a hangsúly. Adott helyre küldés nagy távolságban, létrán, kúszó folyosón, libikókán, mozgó pallón való áthaladás, távolugrás, stb. alkotják a feladatokat. A legnagyobb hangsúly ( a legmagasabb pontszámmal) a szimatmunkán van. Ezt a fent említett fázisok közül lehet választani. Kétféle nehézségi fokozat van, ezek a keresésre kijelölt hely nagyságában, nehézségében, a keresésre szánt időben és a megtalálandó személyek számában különböznek. Az alap 'A' szinten 2 személyt kell megtalálni 20 perc alatt pl. romon vagy területen, míg emelt szinten -'B'- 3-6 áldozat van elrejtve, megtalálásukra 30 - 40 perc áll rendelkezésre.

A vizsgán az eltűnt személyek megtalálásán és a szintidő teljesítésén kívül a bíró figyelembe veszi a kutya keresési stílusát, irányíthatóságát, jelzési technikáját, és pontozza a kutyavezető viselkedését, a kettejük közti összhangot is.

Nagyon fontos ezeknek a vizsgáknak a teljesítése. Ahogy egyikünk se feküdne szívesen egy olyan sebész kése alá, aki látott már műtétet, de az orvosi egyetemet nem végezte el, nem doktorált, úgy emberéleteket sem bízhatunk bizonytalan képzettségű keresőkutyákra. A vizsgák a kutyavezető és kutyája felkészültségét hivatottak felülvizsgálni olyan körülmények között, amikor se a kutya se a vezetője nincs tisztában a sérültek helyzetével. Így a bíró optimálisan vizsgálhatja-minősítheti munkájukat. Sajnos Magyarországon ebben a pillanatban még nincs törvényi háttér a képzettség, a vizsgák számonkérésére, pedig ez a mentési ág rengeteg szerencsevadászt, alul képzett kutyavezetőt vonz, ami bármikor tragédiát okozhat, árnyékot vetve azokra a tisztességes, képzett mentőkutyákra és vezetőikre, akik időt, pénzt és energiát fordítanak saját maguk és kutyáik képzésére.

És még néhány szó:

Sokak számára tűnik egyszerűnek a mentőkutya kiképzés, és rendkívül divatossá is vált. Úton-útfélen hallhatunk "szakértő" hozzászólást, sokszor jóindulattal, de mindenféle tapasztalaton alapuló hozzáértés nélkül. Nehéz vagy könnyű mentőkutyát képezni? Melyik a legjobb mentőkutya ? Mennyi idő kell egy ilyen kutya képzéséhez? Stb...

Először is azok számára, akik véleményt szeretnének alkotni ajánlom, hogy készítsenek fel és vizsgáztassanak le egy kutyát, és ezt persze nem egyszer, hanem kétszer-háromszor (hisz vizsgáinkat évente kell megújítani), és nem Magyarországon, hanem külföldön, ahol minden helyzet és minden bíró idegen. Érdekes, hogy e munkát minősítő, bíráló "szakértők" között ilyet nem találhatunk.

Olyat azonban annál inkább, akit néhány hét/hónap tréning után már mint "mentőkutyást" köszönthetünk. Hogy miért teszem idézőjelbe? Mert egy mentőkutyás nem kívülről, hanem belülről válik azzá ami, na és persze rengeteg gyakorlással. Attól, hogy valaki egyenruhába bújik és vöröskeresztes hámot tesz kutyájára, attól nem válik mentőkutyássá.

Mi is kell hozzá? Rengeteg munka, felelősség tudat és alázat. Alázat az emberek és a kiképzés iránt. A mentőkutyák képzését egy kívülálló nyugodtan nevezheti unalmasnak, és egyhangúnak, hisz szituációs gyakorlatok végtelen sorából áll. A fegyelmező és ügyességi feladatok képzése és stabilizálása viszonylag rövid idő alatt( kb 1 év) megtörténik. Mármint a minimum. Ahogy a keresési minimum követelmények is elsajátíthatók ennyi idő alatt. Hangsúlyozom, a minimum. Aki lelkiismeretes, rendelkezik szakmai hozzáértéssel az nem elégszik meg a vizsga által követelt minimum tudással. Még sok más gyakorlatot is el kell sajátítania a kutyának és vezetőjének ahhoz, hogy a munkaérettséget elérjék.

A fegyelmező gyakorlatokat bővíthetjük a futás közbeni pózos gyakorlatokkal, a kézjellel/sípjellel való munkával, a nagy távolságról való irányíthatósággal, a nagy mennyiségű és kutyát is tartalmazó csoportban való munkával, és ezt még sokáig fokozhatnám, de én inkább az olvasó fantáziájára bízom a feladatok továbbfejlesztését.

A romkutató munkát is tovább lehet fejleszteni, igényes és egyre nehezebb búvóhelyekkel, zavaró kutyákkal, emberekkel, zajokkal, mindkétféle munka megköveteléssel ( irányított és önálló), stb.

Mi két kutyát bújtatunk egy bőrbe, egyrészt teljesen önálló döntéseket, "ötleteket" várunk kutyánktól, másrészt pontosan irányítható mozgást, keresőmunkát, korrekt jelzéseket. Rengeteg idő, míg a kétféle munka összeérik, s komoly technikai tudást követel. Ez talán az IPO munka kettősségéhez hasonlít: jó nyomkövető (kiegyensúlyozott, precíz, pontos) és jó őrző-védő ( temperamentumos, bátor, önálló, mégis kezelhető) kutya ritkán jön össze, sokat kell keresni egy ilyen kutyát. A magas szinten dolgozó, terhelhető, önálló de mégis irányítható mentőkutya megtalálása és kiválasztása sem egyszerű dolog, de ha professzionális munkát szeretnénk végezni, magasra kell tenni a mércét, megfelelő ebet kell találni a munkához. És még ez sem elég, kitartó következetes munkával kell fölkészíteni a kutyákat. Aki vállalja a kihívást, és valóban meg szeretné ismerni munkánkat azt szívesen látjuk.

Ki a világ legjobb mentőkutyája? Gyakran kérdezik tőlünk a Tv-ben, utcán vagy munka közben. A válasz egyszerű: jó és rossz mentőkutya van. Eredményes és eredménytelen, csak ebben mérhető egy mentőkutya munkája. Mennyire megbízható, mennyire befolyásolhatatlan a külső körülmények által (zaj, szagok, fények, emberek, stb.), mennyire biztos a jelzésmódja.

A mentőkutyák munkájának legkézzelfoghatóbb mércéje egy mentőkutyaverseny vagy vizsga. Hallom is már a kérdést: - nem egy éles bevetés? . Hát nem. Az éles bevetések minden alkalommal rontanak a kutyákon (sokáig kell keresni, legtöbbször eredmény nélkül), és legtöbbször nem lehet ellenőrizni eredményességét. Ennek oka, hogy nagyon sokszor dolgozunk olyan eseteknél, amikor nem kerül elő az eltűnt személy. Azt már ember legyen a talpán, aki megmondja, hogy ott volt, csak nem találtuk meg, vagy nem volt ott vagy nem mentünk el addig ahol volt, stb... Tehát ilyenkor nélkülözzük a kontrollt.

A megrendezett gyakorlások, versenyek során tudjuk, hogy hány ember tűnt el, és ennek függvényében folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a kutya keresésének eredményességét, a keresési stílust, a munkaintenzitást, a jelzéseket. Mindezt annak a függvényében figyelheti meg a bíró, hogy pontosan tisztában van azzal, hova is van elrejtve a személy. Tehát ő észreveszi, és értékeléskor a kutyavezetővel is tudatja, hogy a kutya mennyire dolgozott "kéz alatt", elment-e a személy mellett vagy rögtön megtalálta és jelezte, stb... Tehát a versenyeken/vizsgákon való részvétel állandó kontrollt ad, és szinten tartásra kényszerít. Szép dolog a gyakorlás is, de a kutya tanulékony jószág. Azok, akik állandóan egy azon romon tréningeznek gondoljanak bele, olyan feladat elé állítják a kutyájuk, mint otthon a komódban a zokni keresés. Van három fiók, vajon melyikbe raktam? Mert a kutyák pillanatok alatt megtanulják, hogy hol vannak búvóhelyek, s innentől a keresési gyakorlat jelzőgyakorlattá egyszerűsödik. Jól tudjuk, a keresőkutya munkájának az egyik legfontosabb része a keresés. De hiába keres jól egy kutya, ha nem tökéletes a jelzése, ha nem ugat kitartóan, esetleg ott hagyja a személyt.

S ha valaki szerint még mindig nem fontos a vizsga, akkor az csak egy kérdést tegyen föl magának: Ő vajon befeküdne egy olyan sebész kése alá, aki nem végzett egyetemet és nincs diplomája, csak elmondták neki, hogy hogyan kell műteni, esetleg látott is néhány műtétet. Ugye nem?!